A kedves, halk szavú, bájos Gaál Erzsébet szerint nagyon fontos, hogy a fiatal magyar zenészek megmutassák külföldön is mennyire tehetségesek.

Mióta él Amerikában, és miért pont ott?
14 éve élek az Egyesült Államokban. Miután elvégeztem a Zeneakadémiát, ösztöndíjat ajánlottak fel az illinoisi egyetemen. Egy ott élo" magyar zongoramu"vész segített kijutnom. Budapesten Lubik Hédy volt a tanárom, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy To"le tanulhattam. Sokáig az Operaházban dolgozott, és megtanított arra, hogyan kell zenekarban játszani. Kinn aztán nagy változásokhoz kellett hozzászoknom. Annak ellenére, hogy ott is emberek és fák vannak az egy egészen más világ. Nem volt elég a nyelvtudásom, egyetemi szintre kellett továbbfejlesztenem. A hangszerek is nagyon különböztek azoktól az orosz hárfáktól, amiken itthon gyakoroltunk. De végül is két év alatt elvégeztem az iskolát, és megkaptam a mesterdiplomát. Ezután Susann McDonald, aki a világ egyik leghíresebb szólóhárfása kiválasztott tanársegédjének. To"le azt tanulhattam meg, hogy a hárfa nemcsak nagyzenekari, hanem szólóhangszer is.

A tanítás mellett játszott hangversenyeken is?
Rendszeresen felléptem az egyetemi zenekarokkal. Fantasztikus leheto"ségem volt arra, hogy kipróbáljam a hárfa repertoárt. Mióta befejeztem a doktorátust, szólózom, tanítok, publikálok, tehát mindennel foglalkozom, ami a hárfával kapcsolatos. A tanítást nagyon-nagyon szeretem, mindig feltölt. Új ötleteket hoz, új kérdéseket vet fel. Hat évig tanítottam az egyetemen, és most már saját stúdióm van. Ez azért jobb, mert szabadabb vagyok, könnyebben tudok utazni.

Érdekes témát választott a disszertációjához.
Felmérést végeztem 47 ország hárfásai között, hogy miro"l panaszkodnak. Kiderült, hogy a hárfázás fizikailag nagyon igénybe veszi a szervezetüket. Azt találtam, hogy elso"sorban a hátuk, a nyakuk és a válluk fáj. Érdekes volt látni, hogy nem az ujjukkal, vagy a kezükkel van gondjuk, amivel valójában dolgoznak. Most egy DVD-t készítek arról, hogy is lehet megelo"zni ezeket a problémákat. Szeretnék ezzel is segíteni a hárfamu"vészeken.

Dohnányi Hárfaversenyét játssza a Zeneakadémián a Dohnányi Zenekar élén. Hogyan került kapcsolatba újra a hazai zenei élettel?
1998-ban hallottam elo"ször a Dohnányi Szimfonikus Zenekart a Zeneakadémián. Fiatalság és energia sugárzott belo"lük, ami arra inspirált, hogy bemutatkozzam nekik. Nagyon szeretem Dohnányi Hárfaversenyét, és mindig álmom volt, hogy zenekarral is eljátsszam. Ez egy gyönyöru" mu", de nagyon ritkán lehet hallani a koncertéletben. Nagyon nagy dolog, hogy eljátszhatom azt a darabot a Zeneakadémia színpadán, amit az én elso" hárfatanárom mutatott be ugyanitt 1965-ben. O" Rohmann Henrik volt, aki a Bartók Konzervatóriumban tanított engem egy évig, de aztán sajnos meghalt. Örülök, hogy most ismét megszólalhat a darab, és remélem arra inspirál másokat is, hogy mu"sorra tu"zzék.

Tervezi, hogy gyakrabban látogat majd haza?
Magyarországot mindig otthonomnak tekintettem, mert itt kaptam a kultúrámat, és az anyanyelvemet. Bármikor szívesen vállalok fellépést. Nagyon szeretem a magyar zenét, nemrég készítettem egy CD-t, amin csak magyar mu"veket játszom XVI. századi átiratoktól XX. századiakig. Itthon és külföldön is kapható a lemez, és szeretném ezt a sorozatot folytatni.

Milyen külföldi fellépései lesznek a közeljövo"ben?
Legközelebb Londonban játszom, júliusban pedig Genfben lépek fel a Hárfások Világkongresszusán. Már másodszor képviselem ott a magyar színeket. Nagyon jó érzés volt számomra, hogy amit én itthon tanultam, azzal bárhol a világban megálltam a helyem. Jó, ha mindenki tudja, hogy a magyar zenei oktatás a világ élvonalába tartozik. Ezért szeretném ösztönözni a fiatalokat, hogy mérettessenek meg külföldön is.

Ön miben tud segíteni a magyar hárfásoknak?
A 14 év alatt akárhányszor hazajöttem, mindig hoztam húrokat, kottákat. Ha meghívnak tanítani minden alkalommal ingyen vállalom, és örömmel adom át a tudásom. Legközelebb május 4-én tartok egy mesterkurzust. És ami a legfontosabb, hogy ajtókat tudok megnyitni a fiatalok számára, ha szükségük van rá.


Fotó: Szikszay Szilvia(Terasz)
Szikszay Szilvia

Copyright 2002 Terasz
Printed originally in Terasz.
Used by permission.