Csend veszi körül Farkas Ferencet. Farkas Ferencet, aki hangjegyek ezreit röpítette világgá. Színpadi mu”vek, táncjátékok, rádiójátékok, balettek, közel 60 film zenéjének szerzo”je. Csendes budai lakásának szobájában beszélgetünk.

- Hogy csend vesz körül… Sosem voltam tülekedo” ember. Most pedig annak van keletje: a tolakodásnak, a reklámnak, hogy valami zajt csapjon maga körül az ember.
Említi, a múltkor bent járt a Zeneakadémián. A nevét mondta egy alkalmazottnak, mire az visszakérdezett: “Milyen üzembo”l jött?”…

…Milyen üzembo”l jött… Hát ez jó kérdés. Nagy üzembo”l, az biztos. Zenemu”vészeti tanulmányait 17 éves korában, 1922-ben a budapesti Liszt Ferenc Zenemu”vészeti Fo”iskolán kezdte, többek között Weiner Leó tanítványaként. 1927-to”l két évig a Városi Színház korrepetítora és karmesterként dolgozott, utána a római Santa Cecília Akadémián tanult tovább, O. Respighi tanítványaként.

- Hálás szívvel emlékezem mesteremre – mondja. – Hogy mit tanultam Repighito”l? Nagyon érdekelt, ahogyan a régi zenéhez, annak hagyományaihoz nyúl, ahogyan azt maivá tudja varázsolni. Ebben kívántam követni o”t, azóta foglalkoztat: a régi magyar zenét a mai kornak megfelelo”en feldolgozni. Csak hát, elszomorít, - remélem, nem sértek meg vele senkit -, amit most látok-hallok, hogy rockzenét próbálnak nemzeti színu”re festeni…

1933 és 35 között Bécsben és Koppenhágában élt, majd 1941-ig a fo”városi Felso”bb Zeneiskolán tanított, ’41-to”l ’43-ig a kolozsvári konzervatóriumban a zeneszerzés tanáraként, majd igazgatóként dolgozott.

Vaszy Viktor hívott Kolozsvárra. Szép évek voltak. Élénk szellemi élete volt annak a városnak. Emlékszem, ahogyan ünnepeltük Kodály 60. születésnapját, Dohnányi, Ferencsik jöttek vendégségbe. Kirándultunk Székre, erre a késo”bb népmu”vészete révén híressé vált faluba… Végül valósággal menekülni kellett onnan, gyalog, autóval jöttünk Pestre, jól jött az olasz tudásom, mert Szolnokon egy olasz teherautó azért állt meg, és vett fel, mert anyanyelvén szólítottam a sofo”rt.

1946-tól 48-ig a székesfehérvári konzervatóriumot igazgatta, 1975-beli nyugalombavonulásáig a Liszt Ferenc Zenemu”vészeti Fo”iskola zeneszerzés tanára, tanszékvezeto”je volt. Tanítványai, mu”veinek elo”adói tudják: Koppenhága zenekedvelo” közönsége máig emlékezetében tartja Farkas Ferencet.

Emlékezetében tartja a hazai közönség is. Egyszer például a Tátrába igyekezett a zeneszerzo”, családjával, ám Hidasnémetiben észrevették: egy koffer otthon maradt. Nosza, le a vonatról, telefon Budapestre, küldjék utánuk a bo”röndöt. A telefonbeszélgetés után odalépett hozzá az állomásfo”nök: jól hallotta? Farkas Ferenc telefonált? Talán a “Csínom Palkó” szerzo”je? Akkor szobát a vendég tiszteletére!

A Csínom Palkó rádiójáték, majd népopera 1950-es szerzemény. Az azt megelo”zo”, s következö években igen sok, emlékezetes mu”vet alkotott Farkas Ferenc. Csakhát… különön ido”k voltak azok. A második világháború elo”tti érában azt nehezményezték vele szemben néhányan, mert nem volt Kodály Zoltán tanítványa. “A bu”vös szekrény” (1938-42) címu” kétfelvonásos operáját külföldön nyolc helyen játszották, de annak ellenére, hogy kiváló rádiófelvétel rögzíti, nem került lemezre. Máig sem. Filmzenéket írt, például Várkonyi Keseru” igazságához, azt “a” bizottság azzal fogadta, hogy ez a film biztosan tetszett volna Nagy Imrének… be is tiltották. Nem volt szerencsésebb a Tamási Áron Mezei prófétájának filmesített változatának, Bán Frigyes mozijának hivatalos fogadtatása sem.

- Azután jött ez a kórusmizéria – emlékezik Farkas Ferenc. – Behozták ezeket a szovjet tömegdalokat… Nagy veszteség érte akkoriban is a magyar zenét. Külföldi kapcsolatainkat elvesztettük, én magma csak egyszer, ’56 nyarán járhattam egyszer “odakint”, Bécsben. Bezárultak a zenei határok is. A forradalom alatt pedig kiváló zeneszerzo”ink, zenészeink egész sora ment külföldre. Máig sajnálom Ligeti György távozását, annális inkább, hiszen tanítványom volt Kolozsvárott. 1960-ban vettem részt Párizsban az UNESCO-kongresszuson, ott találkoztam néhány, nagyon régen nem látott barátommal, s ott éreztem meg: mennyit veszítettünk az elo”zo”evek alatt…

Farkas Ferenc sok neves zenész – például Kurtág György – számára “a tanár úr”. 1979-ben Herder-díjat kap. Most pedig csendben ül szobájában Farkas Ferenc. Hangjegyei pedig, akár a pillangók, kint röpködnek. Koppenhágában, Svájcban játszák mu”veit. Gaál Erzsébet hárfamu”vészno” az USA-beli, bloomingtoni egyetem tanársegéde a világ koncerttermeit járva Farkas Ferenc mu”veibo”l játszik – elo”adásai után kottákat kérnek to”le a zenebarátok. A zeneszerzo” egyik törekvése volt: a régi magyar zenét korszeru”vé tenni. Vajon mito”l korszeru” ma egy zene? Gaál Erzsébet a lehetetlenre vállalkozik, mikor a zenét szavakkal próbálja leírni: mondja, azt tartja ma korszeru”, jó zenének, ami mu”vi effektusok helyett valódi, igazi érzelmeket közvetít. Ezért szereti a hárfát, ezért játssza rajta Farkas Ferenc mu”veit.

Régieket is, újakat is, egészen újakat. Farkas Ferenc dolgozik. Csendesen. Munkáját segítik az alapítványok, jó kapcsolatok fu”zik Hollerung Gáborhoz s kórusához, a Budapesti Akadémia Kórustagságához. Szerzeményei, s Gaál Erzsébet hárfazenéje az Eötvös Alapítvány, s a Fullbright Alapítvány jóvoltából is hallhatók, Farkas Ferenc pedig a Budavári Zenemu”vészeti Alapítvány mu”vészeti fo”védnöke.

T.B.E.


Szerzo”i jog 1993, SANSZ
Nyomtatásban megjelent III. évf. 8. szám 1993. szeptember